Menü

Körmöci Katalin

személyes weboldala

Körmöci Katalin:

A tananyag, a műveltségi tartalom megválasztásának szabadságára?

Vagy a pedagógus módszertani szabadságára?

Vagy jelenti a gyermek szabadságát a tanulási tevékenységek során?

Ez a cím kikényszerít egy olyanfajta szemléletet, ami szembekerül egy több évszázados tanítási - oktatási móddal. Ez pedig a poroszos oktatás.

Amikor felidézzük gyermekkorunk tanítási óráit – vagy ha vissza tudunk emlékezni óvodai életünkben a foglalkozásokra, - akkor szinte látjuk, azt a frontális oktatási módot, ahol a pedagógus szemben ül a gyermekkel, ők hallgatják az ő magyarázatát, igyekeznek megérteni azt. Vagy ha már az elején elveszítik a gyermekek a megértés fonalát, igyekeznek úgy nézni, viselkedni, mintha követnék. Előbb-utóbb kikapcsolnak, másra figyelnek – érdekesebbé válik a pedagógus külseje, vagy a tegnap történt események, esetleg a mellette ülő gyermek, vagy az ablakon kívül történő látvány.

Vajon a fent bemutatott tanulási folyamatban mennyire érdekelt a gyermek? Mennyire érdekelt a tanulási folyamat beindításában, magában a folyamatban és annak lezárásában? Eltűri, kibírja, részt vesz benne, követi – ha követi, vagy alkotóan, felfedezően, s ezáltal aktívan vesz részt benne?

A tanulás iránti érdektelenség egyik oka, hogy a gyermek motiválatlanul vesz részt tanulási tevékenységben. Ha viszont a gyermek szabadon, saját elhatározásából vesz részt a tanulási folyamatban, ezek a fent jelzett tünetek nem jelentkeznek

Ha visszagondolunk életünkre, az életben való boldogulásunkra, tegyük fel magunknak a kérdést:

Segít-e a tanulásnak ez a motiválatlan módja abban, hogy életünk problémáit megoldjuk, vagy abban, hogy életünkben a magánéleti, vagy a társadalmi feladatokat, előmenetelt, életvezetést sikeresen tervezzük meg, valósítsuk meg?

Valószínűleg nemleges a válasz. Nem ez a tanítási-tanulási-elsajátítási mód az, ami önmegvalósításunkat előre viszi, nem az, ami boldogulásunkat elősegíti. Nem az, ami akár társadalmi, akár individuális életünk vezetését örömmel, boldogsággal képes áthatni.

Ezért érzem oly fontosnak a címben megfogalmazott kérdést, s ezért kívánom a kérdés kifejtését abban az irányban megtenni, hogy egyfajta választ adjak:

Milyen legyen az a tanulási folyamat, ami nevelési célunk irányába hat?

·               kíváncsiság jellemzi, a kihívások iránt motivált állapotot, problémák iránti érzékenységet mutat, sikerorientált, optimista, önbizalommal rendelkezik, kitartó, magabiztosan nyúl a problémák megoldása felé, szívesen vállalja azt, stb.

·               önálló, önálló felfedezésre, alkotásra képes, alkotását örömérzés hatja át, szívesen vállal erőfeszítéseket a megoldás érdekében,

·               eredmény sikerét is és kudarcát is elismeri, törekszik tévedése kijavítására, stb.

Ahhoz, hogy az egyént alkotó életvezetésre tegyük képessé, egyfajta megközelítés kézenfekvőnek látszik. Adjuk meg számára azt a szabadságot, amiben gyakorolhatja azokat a tulajdonságokat, amelyek elősegítik kialakulását. Ugyanakkor tegyük ezt meg – jelen esetben – a tanulási folyamat mindegyik szakaszában.

Amennyiben azt akarjuk, hogy az intézményes keretekből kikerülve ezt a célt elértnek nyugtázhassuk, akkor már kora gyermekkorban, az óvodai nevelés során is meg kell kínálnunk a szabadság lehetőségét, meg kell támogatnunk a gyermek ebbéli törekvését minden olyan helyzetben, amiben csak lehet.

Minden egyén természetes törekvése, szükséglete az az igény, hogy adott helyzetben kompetensen cselekedjen, szabadon de felelősen dönthessen, önmagát kipróbálja, és sorolhatnám az egyén önmegvalósításával kapcsolatos tulajdonságokat.

És ha a gyermek átéli a szabadság és a felelősség érzését, akkor már nemcsak vágy rá, nemcsak törekszik rá, nem csak ki akarja próbálni, esetleg kényszeríteni, hanem felelősen tud vele élni.

 „Ha nem adsz szabadságot, sosem tudod meg, hogy élni tud –e vele.”

A gyermeki jogok között ezért is szerepelnek olyanok, amelyek a tanulási folyamat minden szakaszában érvényesülnek, és biztosítják a az egyén alkotó életvezetését elősegítő tulajdonságok kibontakozását. Ezek:

·                     kérdéseire választ kapjon

·                     tisztában legyen lehetőségeivel

·                     a tudást önállóan megszerezze

·                     a világot megértse

·                     a szabadon alkothasson, feltalálhasson, kísérletezhessen

·                     sikerélményhez jusson, hibázhasson

·                     bírálhasson, véleményt nyilvánítson.

Ezek a gyermeki jogok éppen azért fontosak, mivel ezek biztosítják a gyermek igényeinek, szükségleteinek figyelembe vételét, s ezáltal a gyermek alkotó életvezetése felé irányuló fejlődés elősegítését.

A következőkben a tanulási folyamat három szakaszában vizsgálom ennek lehetőségét úgy, hogy kiemelem a szakasz célját, rámutatok azokra az alapvető gyermeki jogokra, amelyeket biztosítani kell, valamint azokat a módszereket és szervezési módokat, amelyek a gyermeki szabadságot biztosítani hivatottak.

Az óvodapedagógus célja: olyan tanulási tevékenységet motivált állapotot létrehozni, amelyben a külső késztetések a gyermek belső késztetéseivel találkozik. Ezzel a belső késztetéssel átitatva a gyermek szabadon eldöntheti, szívesen választhatja a tanulási tevékenységet

Ez azért olyan fontos, mert a tanulás individuális folyamat, amelyben senki sem tud átvállalni semmit, annak kell ezt végigjárni, akié a megtanulás élménye lesz. Amennyiben ebben az egyéni érdekeltség nem jelentkezik, vagy nem jön létre tanulás, vagy érdektelen, unalmas tevékenységben kénytelen elmerülni.

Mikor válik érdekeltté a gyermek a tanulási folyamatban? Ha a tanulás beindulása meghagyja a gyermek számára a szabad választás érzését.

A nem motivált tanulásban a gyermek kényszer érzése alatt vesz részt a folyamatban, nem pedig a szabadság kellemes érzetét éli meg.

A tanulás szabadságérzetét a következő módon biztosíthatjuk a tanulási folyamat beindításakor:

·                     feltételek megteremtésével (kikészített eszközök, élmények felidézése stb.), amelyek inspirálhatják a tanulási tevékenység választására

·                     tevékenységek felkínálásával (Kinek mihez van kedve?), amely választhatósággal párosulva a döntés szabadságát kínálja fel

·                     a gyermek élményasszociációjának kihasználásával, amely alkalmat ad arra, hogy a felidézett élmény érdeklődést vált ki a tanulás témája iránt

·                     gyakorlati problémába ütközésből kiindulva, amely probléma megkínálásával kíváncsiság kelthető fel a probléma megoldása iránt

·                     gyermeki szükségletek, igények, kérdések kielégítésével, amely egy meglévő motivált állapot kihasználását eredményezi – kár lenne nem élni az adott lehetőséggel

·                     motivált tevékenység végzése során abba beintegrálva, amely alkalom lehet arra, hogy a tanulási tevékenység témája elmélyülhet, többet kíván megtudni róla a gyermek, vagy akár arra is adhat alkalmat, hogy egy asszociációval hozzá kapcsolódó téma bontakozhat ki

·                     a gyermekkel történő beszélgetésből kiindulva, amely mindig meglepetéseket tartogat az óvodapedagógus számára. Ezek a beszélgetések adnak témaajánlatot, adnak bepillantást a gyermek érdeklődési körébe, igényeik megfogalmazódhatnak

·                     gyermeki segítségkérés kapcsán, amely mindig a gyermek egyfajta közeledését, kapcsolatkeresését, igényét fejezi ki, ami mindig alkalom lehet annak tartalmi kihasználására is…. stb.

·                     téma vonzóságára építve; például: a kutya, mint kedvenc állat, de lehet egy mesecím is, vagy egy olyan ajánlat, amelyen keresztül közel vihető a tartalom:
pl. gömbölyítés helyett alma készítése a piacos játékhoz…..stb.

A gyermek választása: " nem vesz részt benne, akkor ezt is tiszteletben kell tartani!

részt vesz benne: " mert érdekli a kínálat, vagy

mert érdekes szokott lenni, vagy

Akkor marad ott, ha motiváltsága fenntartott. Az érdeklődés fenntartása mindig az óvodapedagógus pedagógiai hatásrendszerével történik. Ha már nem érdekli, joga van hozzá, hogy elmehessen.

„A szabad cselekvés mindig magasabb rendű, mint a kötelességből végzett.”(R.Steiner)

·                     az érdeklődés kimutatása, a tanakodás, a provokálás, az odafordulás, az elfogadás, a megértés, az ösztönzés, a biztatás, a bátorítás, a támogatás, a nyitottság a gyermek jelzéseire, az öröm kimutatása

·                     a megfelelő gyermekismeret

·                     a szabadságérzet biztosítása

·                     a tevékenység nem túl harsány kínálata; de tudjanak róla a gyermekek azért, hogy választhassanak

·                     az objektív feltételek nyugalmas, esztétikus elrendezése, a felhívó jellege stb.

„ Az ismeretlen megismerési vágya, az új megismerésének kiindulópontjai a csodálkozás. Minden érdeklődés az érzelmekben gyökeredzik.” /Platon/

Az óvodapedagógus célja, hogy a gyermek a tanulási folyamatot önálló járja végig, a felfedezés biztosítva legyen számára, és az alkotás örömét átélhesse. Ebben éli meg a tanulás szabadságát.

·                     hogy tisztában legyen lehetőségeivel

·                     hogy a tudást önállóan megszerezze, a világot megértse, tudatosítsa, kérdéseire választ kapjon, ne erőltessenek rá doktrinákat

·                     hogy szabadon alkothasson, feltalálhasson, kísérletezhessen, beavatkozhasson környezetébe

·                     hogy sikerélményhez jusson, hibázhasson

·                     hogy bírálhasson, véleményt nyilvánítson,

ezért a fenti jogok biztosításával a gyermek nagy valószínűséggel átéli a tanulási folyamatban a tevékenység szabadságát.

A gyermek ilyenkor olyan módszereket használ, amelyek a szabadságérzetet biztosítják számára:

·                     szemlélődés, megfigyelés, vizsgálódás

·                     próbálkozás, kísérletezés, kutakodás, kipróbálás, manipulálás,

·                     vita, beszélgetés, vélemény-nyilvánítás, indoklás, gyermeki magyarázat

·                     sikerélmény, önállóság átélése, kompetencia érzése stb.

Melyek azok a pedagógusi szerepek amelyek elősegítik a fent jelzett gyermeki módszereket?

·                     odaforduló, ráfigyelő, érdeklődő, bíztatás, bátorítás, ösztönzés, támogatás, véleménykérés, provokálás, probléma szítása, tanakodás, kétely ébresztése, hitetlenkedés, segítségkérés

·                     katalizáló: feltételeket teremtő, tudatos pedagógiai jelenlét

·                      ösztönző, bíztató, bátorító, támogató, elismerő, dicsérő

·                     tanácsadó, segítésre kész, segítőkész, segítő

Az alábbi megállapításokat nagy gondolkodóinktól kértem kölcsön azért, hogy nyomatékosabbá tegyem gondolataimat:

„ A gyermek abból okul leginkább, amit maga lát, maga tapasztal és figyel,

nem pedig attól lesz értelmes, ha elhiszi nevelője magyarázatát.”

„ A mű megváltoztatja alkotóját.” /Platon/

„ Nem taníthatunk semmit az embereknek, csak segíthetünk nekik,

hogy felfedezzék a dolgokat önmagukban.” /Galilei/

„ A tanár legmagasabb szintű művészete, ha sikerül felélesztenie a

kreatív kifejezés és a tudás élvezetét.” /Albert Einstein/

„ Arra kell törekedni, hogy a gyermek mindent, amire képes,

önállóan el is végezhessen.”

A tanulási folyamat eredményességének megítélésében a szabadságérzet biztosítása:

Az óvodapedagógus célja, hogy tudassa, felfedeztesse a gyermek sikerét, ami erősíti a további motivált állapotot.

Szeretném azokat a gyermeki jogokat is kiemelni, amelyeknek ebben a szakaszban érvényesülniük kell. Ezek lesznek azok, amelyek a gyermeki szabadság érzetet felelőssé teszik, és önértékeléssé emelik. A gyermeknek joga van

• ahhoz, hogy tudja erőfeszítéseinek eredményét,
• joga van véleményt mondani
• joga van a hibázáshoz, a tévedéshez
• joga van az elismeréshez, a dicsérethez, az értékeléshez.

A fenti jogok biztosítása által tudatosodik benne eredményessége, miközben az igazodási pontot jelöl számára, elvárásokkal és lehetőségekkel szembesül. Ezek segítik hozzá, hogy azok tudatában megszerezze a őt körülvevő világban azt a fajta biztonságérzetet, ami számára:

• a szabadság és a kötöttség,
• az önállóság és a függőség,
• a lehetőség és a korlátok között feszül.

Ennek megéreztetése az alapja az önbizalom érzésének, a kompetens viselkedésnek, ami majdan az autonóm személyiség kibontakozásának alapjául szolgál.

Metodikai gondolatok a tanulási folyamat ezen szakaszához:

• adjunk lehetőséget és késztessük arra, hogy a gyermek elmondhassa, hogy mit tett – gyermeki magyarázat
• késztessük vélemény-nyilvánításra, kritikára, elismerésre, megerősítésre
  (Szerinted …? Mi a véleményed?)
• adjunk alkalmat az eltérő vélemények ütköztetésére, vitára, egyezkedésre, sőt provokálhatjuk is (Te is úgy gondolod? Biztos vagy benne? Te elhiszed? Igazat mond?)
• mindig történjen meg az a fajta elismerés, ami továbblendít, ami a tévedések korrigálásához erőt ad, ami új erőfeszítésekre sarkallja.

Inkább szeresd érdemük szerint, becsüld meg őket.

S a sivatag homokja.”     (Keresztúri Dezső)

Az alábbi táblázat jól összefoglalja a három fenti szakasznak főbb gondolatait.

A fenti gondolatok abból a szándékból születtek, hogy felnövő gyermekeinket egy önálló, alkotó életvitelre alkalmas felnőtté neveljük. Ennek a nevelésnek minden pillanatában alkalmat kell adnia, hogy ennek az életvezetésnek megfelelő tulajdonságokat begyakorolhassa.

Az ilyenfajta, a szabadságérzettel megkínált nevelés – tanulás – fejlődés elősegítése nem máról holnapra történik. Szemléletváltás eredménye lesz.

„Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát…” (J.M.Keynes)

„ A gyermeki szabadságnak csak a közérdek állíthat cenzúrát.” /Montessori/

„ A gyermek fejlődésének szabadsága nem azt jelenti, hogy egyszerűen magára hagyjuk, hanem, hogy segítő szeretettel köréje emeljük a megfelelő környezetet.
Minél tökéletesebb a környezet, annál kevesebb beavatkozásra van szükség a felnőtt részéről.” /Montessori/

Budapest, 2000. október 16. Körmöci Katalin, ELTE, Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar

Neveléstudományi Tanszék