Menü

Körmöci Katalin

személyes weboldala

Pedagógiai eljárások a „másság” elfogadása érdekében

A cikk a téma felvezetésének mindössze néhány gondolatát képes tartalmazni, a teljesség igénye nélkül, mindössze bepillantva azok sokaságába. Ezért nagyon fontos tisztáznom, hogy kire kívánom vonatkoztatni a „másság” elfogadását. Olyan óvodapedagógusi pedagógiai eljárásokat szeretnék segítő szándékkal átnyújtani, amelyek majdan elősegítik a gyermekek egymás iráni elfogadást is. Célom tehát jól érzékelhető.

A „másság elfogadása” az integrált nevelés sarkalatos problémája, és hogy sikerül-e működtetni azt az óvodapedagógusnak az óvodai nevelés folyamatában, az nemcsak az adott óvodai csoport békés, nyugodt, szeretetteljes együttélése szempontjából fontos, hanem a jövő nemzedék társadalmi együttélése szempontjából is. Ez éppen az integrált nevelés előnyös következményeként fogalmazható meg, és ennek jelenlegi nehézsége, vagy járatlansága, esetleg kidolgozatlansága nem okozhat káros következményeket a későbbi életvezetésben.

Sok olyan óvodapedagógust ismerünk, akinek nevelő munkájában szinte észrevétlenül jelen van, természetes módon nyilatkozik meg a „másság” elfogadása, és vannak, akik nehézséggel küzdenek. Olyan tapasztalat is létezik, akinek a csoportja életében a címkézés, az előítéletek, a megbélyegzések is előfordulnak. Vannak azonban olyan elvek, gyakorlati fogódzók, amelyek segítséget és támpontot jelenthetnek az óvodapedagógus számára. Ezt kívánom felvezetni akkor, amikor néhány fogalmi magyarázat után a differenciált pedagógiai eljárások sokasága között rendszerező elvet és gyakorlati megvalósításokat mutatok be.

A „más” szó mindig valakihez vagy valamihez viszonyítva fejezi ki az eltérést.

Minden egyén / gyermek más, különbözik a másiktól, eltér a másiktól.

Oka az öröklött és szerzett adottságok, a környezeti hatások sokoldalúsága és az ezekre épülő tanulás együttes következményeiben rejlik. Így más öröklött gének, más vérmérséklet stb., …. más esélyeket és más – sajátos nevelési igényeket hívtak életre. Ezért más és más egyénnek / gyermeknek másra van szüksége az egészséges testi-lelki fejlődés során. Egyedi.

            A másság a fogalmi kategóriába beletartozik a sajátos nevelési igényű gyermek mássága, az életkori, testi és pszichés jellemzők és szükségletek mássága, a nemzeti és etnikai hovatartozás következtében fellépő másság, a szociokultúrális háttér következtében megmutatkozó másság, a tehetség, a zavar a fejlődésben, a magatartás- és a viselkedés-problémák következtében fellépő másság is, és sorolhatnám tovább.

„Minden ember egy megismételhetetlen csoda,

és a hozzávezető útnak is csodának kell lennie.”   (Erich Fromm)

Mint egyedi, mindenki mástól különböző individuum, joga van ahhoz, hogy egyediségéből adódóan és másoktól való különbözőségétől fogva, a neki megfelelő, személyes bánásmódban részesüljön. Ez a bánásmód olyan, személyéhez igazodó, hogy ha teljesül:

*a gyermek fejlődésének elősegítőjévé válik,

*a gyermek személyiségének kibontakozását segíti elő.

Ezt vallja az óvodai nevelés célja is, amelyet Az óvodai nevelés országos alapprogramja fogalmaz meg.

Ott, abban az óvodai szociális közegben ahol a gyermekek nevelkednek, a másság sokasága egyidejűleg jelen van. Ez a közeg képes megsokszorozni a szociális kölcsönhatásokat, és így a gyermekek az együttműködés új formáit képesek elsajátítani, és új morális értékek kialakulásának színtere lehet. Már Maria Montessori pedagógiai nézetei is erről tanúskodnak:

és ezek a tapasztalatok döntő módon segítik személyiségük fejlődését.”

Az ilyen nevelői közegben nevelődő gyermekek hamarabb felismerik saját „másságukat” a többiekhez képest, és a többiek „másságát” önmagukhoz képest. Ennek eredményeként – amennyiben a pedagógiai klíma is ezt támogatja, - majdan képesekké lesznek megértővé, elfogadóvá válni azokkal szemben, akik „mások”, vagy „más”-ként élnek közöttünk.

Az elfogadás a személyiség kibontakozásának elősegítése szempontjából a nevelés egyik eredményes és hatékony módszere (,amely C. Rogers egyik terápiás alapelve is). Jelenti az egyén / a gyermek személyiségének feltétel nélküli elfogadását, és az elfogadás kinyilvánítását.

Az egyén személyiségének feltétel nélküli elfogadásához a Nagy László szavait idézném:

„Minél jobban ismerjük a gyermeket, annál jobban megértjük, minél jobban értjük,

annál inkább szeretjük, annál jobban elfogadjuk,

s így annál hatékonyabban tudjuk majd nevelni.”  (Nagy László)

Az elfogadást az óvodai nevelés országos alapprogramja is megfogalmazza az alapelvei között. Miért tartják oly fontosnak az elfogadást Az óvodai nevelés országos alapprogramja és a tudományok is? Mert amennyiben az elfogadást átéli a gyermek az óvodapedagógus bánásmódja során, annak hozadéka lesz:

            - elősegíti önmaga elfogadását, és ennek következményeként

- Thomas Gordont  idézve:

Mert az a gyermek, aki elfogadásban részesül, az el fogja fogadni önmagát, önmagával békében él, szereti önmagát, s ez olyanfajta komfortérzetet biztosít, ami kulcsa lesz saját fejlődésének, a benne rejlő lehetőségeinek kibontakozódásának.

Másodszor az óvodai szociális közeg számára is értékes hozadéka lesz:

„A  másság megértése, a gyengébbek segítése azért fontos,

mert megelőzhetjük az előítéletek kialakulását.”            (Maria Montessori)

Milyen általános feladatok adódnak annak érdekében, hogy a gyermekek képesek lehessenek a másság, a mások elfogadására? Az alábbi feladatok az óvodapedagógus, az óvodavezető és az óvodai nevelőtestület feladatai:

-          Olyan szociális közeg létrehozása, amelyben a másság sokasága jelen van. Ez megfelelő csoportszervezéssel érhető el. Ilyenek: vegyes életkorú csoportok szervezése, integrált csoportok, inkluzív csoportok stb.

-          Olyan szuggesszív, pedagógiai eljárások alkalmazása, amelyek követendő és vonzó mintaként szolgálnak a gyermekek számára, vagyis modellálható magatartásformákat jelenítenek meg. Ezáltal: minden egyes gyermek átélheti az elfogadást az óvodapedagógustól, a felnőtt környezetből, és az ő elfogadása következtében fellépő jó érzések elősegítik, kedvet ébresztenek ahhoz, hogy majdan a gyermek is használja másokkal szemben.

A következőkben keresem azokat a pedagógiai eljárásokat, amelyek a fenti elfogadást elősegítik. A kinek-kinek bevált eljárásai, „receptként”, szájról-szájra szállhatnak, de ezek nélkülözik az egyediségből adódó sajátosságok figyelembe vételét, vagy nélkülözhetik a konkrét problémára való speciális eljárások megválasztásának lehetőségét, vagy esetleg a szituációban való tájékozódást hanyagolják el.

Lehet sokféle rendszerező elvet találni, és aszerint kiemelni pedagógiai eljárásokat a „másság” elfogadása elősegítésében. Ebben a cikkben arra vállalkozom, hogy napirendi tevékenységekben megjelenő sajátos igényekhez, szükségletekhez igazodó személyes bánásmódhoz adjak néhány pedagógiai eljárást, amely elősegíti a „másság elfogadását”.

Fontos hangsúlyozni a személyes bánásmód alapelveit:

-                     a gyermek érdekeit mindenek felett előtérbe helyezi,

-                     a gyermek testi-lelki szükségleteit elfogadja és igyekszik kielégíteni,

-                     a gyermek önkibontakozását elfogadja, elősegíti és szorgalmazza.

A személyes bánásmód tehát éppen alapelveinek érvényesítése során alkalmas arra, hogy olyan pedagógiai eljárásokat hívjon életre, alkalmazzon. Ezekben a gyermek átélheti az elfogadást - az óvodapedagógustól, a felnőtt környezetből, és az elfogadása következtében fellépő jó érzések elősegítik, kedvet ébresztenek ahhoz, hogy ő is használja másokkal szemben.

Napirendi te-vékenységek	A differenciált pedagógiai eljárások megjelenési módjai, ezek választhatósága az egyes gyermekek sajátos igényeihez igazítva
Reggeli érkezéskor, fogadáskor	A gyermek reggel elválik szülőjétől, a biztonságos személyes kapcsolatból kell kilépnie. Biztonságérzetét lehet, hogy újra kell építeni, s ezáltal megszerzi lelki komfortérzetét: o                    Szeretetre, odafigyelésre, vágy attól, akihez kötődik; o                    Érezni szeretné azt, hogy ő itt fontos, szeretik, elfogadják, örülnek, hogy itt van; o                    Úgy szeretné érezni azt, ahogy ő ezt igényli; o                    Úgy fontos azt kielégíteni.   Az óvodapedagógus feladata: elfogadni, megadni azt a biztonságérzetet.   Az óvodapedagógus differenciált pedagógiai eljárásai személyre szólóan, kinek-kinek igénye szerint: Köszönti, simogatja, megpuszilja, örömét kifejezi, karjába veszi, babusgatja; Elémegy, nyitott karral várja, szülőtől átveszi, szülővel beszélget, odahívja, int neki Mondja: Örülök, hogy megjöttél!, De szép ruhába öltöztél!; Jól aludtál?; Hol voltatok tegnap?, Mit álmodtál?, Mit játszottál tegnap este?  …. Stb.
Elfoglaltságba, tevékenységbe invitáláskor; elfoglaltság, tevékenység választásakor	Aki megszerezte a pedagógustól megszerzett biztonságát, akkor a gyermek hajlandóságot mutat a tevékenykedésre,- játékra, vagy más elfoglaltságra.   Az óvodapedagógus feladata: a gyermeknek tetsző, őt érdeklő tevékenységbe invitálni.   Az óvodapedagógus differenciált pedagógiai eljárásai személyre szólóan, kinek-kinek igénye szerint: -          Megnézik együtt, hogy mit csinálnak a gyerekek; -          Ajánlja a tevékenységeket, megkérdezi, van-e hozzájuk kedve; -          Barátja tevékenységébe invitálja; -          Az óvónő által már megkezdett tevékenységbe invitálja; -          Megkérdezi, mihez van kedve; -          Hivatkozik a kirakott játékeszközökre, biztatja, hogy válasszon belőle; -          Megkérdezi, van-e kedve vele együtt játszani vele   stb.
Reggeli étkezésbe invitáláskor	A reggel óvodába lépő gyermekek között vannak, akik már reggeliztek, de olyanok is, akik tegnap este, vagy akár tegnap délután óta nem ettek. Ezért különféle igényük van a nekik megfelelő mennyiségű ételre és italra, akkor, amikor éhesek.   Az óvodapedagógus feladata: ehhez a megfelelő feltételeket, a folyamatos étkezés lehetőségét és a gyermek táplálékigényét biztosítsa.   Az óvodapedagógus differenciált pedagógiai eljárásai személyre szólóan, kinek-kinek igénye szerint: -          A megérkezett reggelire, a terített asztalra, a finom reggelire felhívja a figyelmet; -          Megkérdezi éhes-e; -          Megnézik, milyen finomságok vannak az asztalon; -          Megkérdezi, evett-e otthon; -          Felhívja a figyelmet, hogy nemsokára kitolják az étkezőkocsit; -          Folyadékkal kínálja;   -          Közös étkezésre invitálja   -stb.

Étkezés közben

A minden gyermek akkor ehet/ihat, amikor éhes/szomjas, és annyit amennyire szüksége van. Amennyiben van mód rá, választhat a neki leginkább ízletest.   Az óvodapedagógus feladata: az eszközök, az ennivaló biztosítása, a figyelem, a segítésre kész állapot, próbálkozás lehetősége, a nyugodt légkör biztosítása, önállóság, önellátás ösztönzése.   Az óvodapedagógus differenciált pedagógiai eljárásai személyre szólóan, kinek-kinek igénye szerint. Ez megmutatkozik: a segítés módjában: az óvónő tölti a folyadékot; megkéri társát, hogy töltsön; a gyermek önállóan tölthet; műveletek megválasztásában: kenheti a kenyeret, választhat (dzsem, vaj, nutella, felvágott, retek, paradicsom…) óvodapedagógus módszereivel: utal a szokásra, a felidézik a műveletet, kér, figyelmeztet, magyaráz, bemutat; elismeréssel, ösztönzéssel, bátorítással, dicsérettel, megerősítéssel, példaként kiemelve, pozitívumokra támaszkodással éri el az egyre önállóbb étkezést;

Szervezett tevékenység indításakor

A szervezett tevékenységben való részvétel önkéntessége jelenti azt, hogy a gyermek tevékenységet elfogadja, vagy elutasítja, s aszerint benne részt vesz, vagy részvételt utasítja el.   Az óvodapedagógus feladata: a tevékenység objektív (hely, eszközök, idő) és szubjektív feltételeinek (nyugodt pszichés légkör, kíváncsiságra számot tartó tevékenységek, óvodapedagógus elfogadása) biztosítása; vagyis a gyermek számára leginkább vonzót kínálni.   Az óvodapedagógus differenciált pedagógiai eljárásai személyre szólóan, kinek-kinek igénye szerint. Ez megmutatkozik: - A megszervezés módjában: kínálva, kezdeményezve, invitálva, ajánlva, hivatkozva az előző nap ígértekre, az átélt élményre, a feltételeket megteremtve, előkészítve, meglévő tevékenységbe kapcsolódva, és ott kihasználva a lehetőséget stb. - Motiváltság elérésében támaszkodhatunk a gyermek különféle késztetéseire, igényeire, szükségleteire, és azoknak elfogadására építhetünk; - így mozgásigényére, az óvodapedagógussal vagy a barátjával való együttlét vágyára, kíváncsiságára, érdeklődésére, sikerélményre való törekvésére, alkotásvágyára, felfedezési vágyára, esztétikai igényére, önmegvalósítási vágyára, amelyek kihasználhatók vagy felkelthetők;

            A fentiekben egy napirendi szakaszhoz kapcsolódó tevékenységekben mutattam ki a differenciált pedagógiai eljárásokat. Tettem ezt azért csak ilyen rövid időszakban, mert a jelen cikk terjedelme nem enged többet, így érezhető, hogy folytatásra késztet. De azért is, mert láthatóvá vált, hogy ebben az időszakban is, milyen sokoldalú pedagógiai repertoár áll az óvodapedagógus rendelkezésére (pedig a teljességre nem is lehetett törekednem).

Sok óvodapedagógus ezeket a differenciált pedagógiai eljárásokat természetes módon alkalmazza, tudatosan, vagy anélkül. Azonban biztos, hogy a pedagógiai tudatosság hatékonyabbá teszi azt, hogy a gyermek megérezhesse a személyesen neki szóló, igényeihez igazodó személyes bánásmódot. És amennyiben ezt érzi, a kellemes, megnyugtató érzések sem maradnak el. Ugyanis érzi azt, hogy az ő sajátos igényeinek is helye van a csoport életében, azt óvodapedagógus számon tartja, szívesen kielégíti. Ezáltal tudatosodnak saját maga igényei is önmagában, de e két vetület arra is megtanítja, hogy más gyermekek igényei is természetesen nyilvánulnak meg, azok is kielégítést nyernek. Elfogadja saját, és mások másságát, és egyre inkább törekszik arra, hogy ezt másoknak Ő is megtegye.

Ezzel a „másság” elfogadásának differenciált pedagógiai eljárásai átszármaztatódnak a gyermekekre, és az ő egymás mellett élésüket értékesebbé, simulékonyabbá teszi. És ez a célunk, mert reményeink így lehetnek arra, hogy ez, a későbbi társadalmi életükben is megnyilvánul, alkalmazható, értékként beépülve természetes módon működővé válik.

Az, hogy az egyes gyermekek sajátos igényeihez igazodó személyes bánásmódot kiválasszuk, az egy újabb tanulmányt érdemel, amely megírása csak úgy lehetséges, hogy a gyermek aktuális állapotát bemutatjuk, és ahhoz igazítjuk a valószínűsített, sajátos pedagógiai hatásrendszert. (A honlapon található cikkek közül részben például ezt teljesíti a Személyes bánásmód fontossága az óvodás gyermek életében…)

Budapest, 2006. október 20. Körmöci Katalin mestertanár, ELTE TÓFK Neveléstudományi Tanszék