Az iskolába lépés lélektana
a gyermek, az óvodapedagógus, a szülő és a tanító szemszögéből
Szemünk fénye a gyermek! Értük van minden:
· értük épültek az óvodák, az iskolák,
· értük készült az óvodai programok és az iskolai tantervek,
· értük dolgozik az óvodapedagógus és a tanító, és a közoktatás számos szakembere,
· és nem utolsó sorban a szülő is az ő gyermeke számára szeretné a legjobb iskolát, a legjobb tanítót, és a legmagasabb szolgáltatást.
Az iskolába lépés megrázó élmény minden abban szereplő részére – mind a gyermek, mind a szülők, és mind az óvodapedagógus és a tanító, számára, - de leginkább a gyermek számára. A gyermek az, aki a leginkább megszenvedi ezt az időszakot, hiszen ő a kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Miből adódik ez a kiszolgáltatottság?
- A gyermek az, akinek a legkevesebb élménye van az iskoláról, a legtájékozatlanabb
- A gyermek az, akitől várja az összes többi „szereplő” vágyaik, igényeik, elképzeléseik megvalósulását.
· ha minden felnőtt figyelembe veszi, mire van szüksége adott fejlődési időszakában az óvodából iskolába lépő gyermeknek,
· ha minden felnőtt az Ő mindenek felett álló érdekeit előnybe részesíti, szolgálja,
· ha minden felnőtt valóban képes arra, hogy olyan pedagógiai hatást és olyan pszichés klímát biztosít a gyermek számára, amelyben minden egyes gyermek biztonságban érezheti magát.
· az ezen életkorú gyermekek igényeit, szükségleteit, amelyek az egészséges fejlődésük útját általában elősegítik,
· az óvodáskor végére jellemző gyermeki sajátosságokat, amelyek a fejlődő személyiség ezen intervallumáról adnak tájékozódási lehetőséget mind az óvodapedagógus, mind a tanító, mind akár a szülő számára, így a döntéshelyzetekben, a pedagógiai eljárások megválasztásában, és a gyermek elfogadásában segítséget nyújtanak,
· szükséges még megfogalmazni a gyermek számára megváltozott körülményeket, amelyekkel ebben az időszakban szembesül,
· szükséges megfogalmazni a megváltozott körülmények hatását a gyermeki személyiségre,
· az átmenetet megkönnyítő technikákat mind a szülő, mind az óvodapedagógus, mind a tanító, és a környezetében élő személyek részéről, amelyek ismerete vagy megelőzheti, vagy elkerülni segítheti a traumatizáló tényezőket,
· és rámutatni, hogy kik azok a kompetens személyek, akik ezt a komplex pedagógiai hatásrendszert gyermek érdekében irányítani, esetleg koordinálni képesek.
Erre vállalkozom az előadás keretei között azáltal, hogy képzettségem, és sok évi tapasztalatom alapján ezt tanítóként, óvodapedagógusként, óvodapedagógusokat oktatóként, szakértőként (közoktatási és óvodai) és nem utolsó sorban szülőként átéltem. Járva az országot szembesültem olyan nézetekkel, szokásokkal, félelmekkel és megkövült elvekkel is, amelyek bizonyos szempontokat felöleltek ugyan, de sok esetben nem kellő összhangban működik a gyermek érdekében. Ezért tartom fontosnak, hogy erre fókuszáljak, és megvilágítsam az egyszerre több szempont érvényesítését a gyermek érdekében.
A szempontok összevetését az alábbi táblázatban igyekszem megjeleníteni (L.d. 1. táblázat), azért táblázatban, mert abban reménykedek, hogy az összefüggések szemléletesebben érvényesülnek. Az egyes szempontok kifejtése ezért sem nem tud a teljességre törekedni, mindössze a lehetőségek felvillantására vállalkozom. Másrész azért sem törekedhetek a teljességre, mert bizton remélhetem, hogy a Tisztelt Hallgatóság saját tapasztalatait, tudását, szakmai hozzáértését hozzáadja gondolataimhoz.
Ezeket a gondolatokat csakis egyfajta elv vezérli:
„A gyermek mindenek felett álló érdeke”.
(Ld. Táblázat: Az iskolába lépés lélektana a gyermek, az óvodapedagógus, a szülő és a tanító szemszögéből)
A táblázat átnézése után szükségesnek tartom összegezni a számomra fontos következtetéseket:
1. Az óvodapedagógus kulcsfontosságú szerepét érzem az óvoda-iskolai átmenet időszakában. A közoktatásban betöltött szerepénél fogva (a gyermek és a családi közeg több évi ismerete, az igények ismerete) az óvodapedagógus képes
*a legszakszerűbben koordinálni a gyermek érdekében a szülő tennivalóit, valamint a gyermek tájékoztatását az iskolai közeg másságáról,
*a legérzékletesebben az óvodapedagógus képes közel hozni az iskolai életet, a tanító személyét, a tanulási közeget, és az iskola tárgyi környezetét, a gyermek számára,
*és megszervezni az adott gyermek ismeretében a számára legmegfelelőbb bánásmódot ebben az időszakban,
*valamint a leghozzáértőbben hatni az átmenetben működő felnőttekre, úgy, hogy az szintén a gyermek mindenek felett álló érdekében történjen.
A tanító számára pedig szót ejtenék a befogadás humánus tartalmáról, s annak gyakorlatában a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesüléséről.
A tanító tudja, és aszerint bánik a gyermekkel, hogy
„Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell!” (T. Gordon)
*Olyan módszert, olyan bánásmódot igazít, amely a leginkább megfelel az egyes gyermekek sajátos igényeinek, testi-lelki szükségleteinek figyelembe veszi;
*Személyes, egyéniségéhez igazodó, differenciált bánásmódot valósít meg.
Jelenti ez például a következőket:
Ñ A tanító minden egyes gyermeket úgy fogad, ahogy azt az egyes gyermekek igényli;
Ñ A tanító már ismeri a gyermeket – családlátogatás, így már sok-sok információval, -„használati utasítással” rendelkezik a gyermekről;
Ñ A tanító jó kapcsolatot alakít ki a szülőkkel;
Ñ A tanító időt is szakít arra, hogy az éjszakai, a reggeli történéseket, gondokat megtudja;
A tanító a nyugalom és a szeretet, a természetes elfogadás meleg, puha érzésével békét sugároz;
A tanító számára nem sürgős, és nem fontos az uniformizált szokások bevezetése;
Fontosabb számára, hogy a gyermek minél előbb jól érezze magát az iskolában;
A tanító érzi felelősségét a befogadás időszakában. Arra törekszik, hogy kellemes érzéseket keltsen a gyermekben az iskolai élet iránt.
3. A szülők számára fontos érzékeltetni abbéli kulcsfontosságú szerepüket, hogy
· ők ismerik legjobban, legrégebben, fejlődésüket követve gyermekeiket,
· tudatosan koncentrálhatnak a gyermekük hajlamaira, érdeklődésére, igényeire,
· tudhatják, hogy a gyermek igényeit szem előtt kell tartania,
· tudhatják, hogy elsődleges a gyermek önmegvalósításának megtámogatása, és nem saját szülői vágyainak megvalósítása
Mindhárom felnőttnek tisztában kell lennie azzal a felelőséggel, amelyet saját szerepe jelöl ki számára a gyermek ezen fejlődési időszakára. A gyermek lesz majdan az a felnőtt, aki
- a jövő társadalom értékeit már magában kell érlelnie,
- ő lesz a jövő társadalom értékhordozója,
- ő lesz a jövő társadalmának alakítója, de
- ő lesz az azt követő társadalom értékátadója is.
Nem mindegy, milyenné válik, és nem mindegy, hogy hogyan illeszkedik be abba a szocializáló közegbe, amelynek második állomása az iskola. Az átmenet milyensége, nehézsége, problémái, pszichés hatásai kihathatnak a gyermek személyiségének alakulására, fejlődésére. Olyan közegbe lép, ahol több mint egy évtizedig magával hurcolhatja a belépés előnyeit és hátrányait.
Ezért mindhármuk számára A. Adler gondolatait nyújtom át a Tisztelt Hallgatóságon keresztül:
„50 év múlva mit sem számít,
milyen autót vezetünk, milyen házban laktunk,
mennyire rúgott a bankbetétünk és milyen ruhában jártunk.
De a világ kicsit fontosabbá válhat, ha fontosak voltunk
egy gyermek szemében.” (Ismeretlen szerző)
Készült: 2006. augusztus 16. Körmöci Katalin, ELTE TÓFK, Neveléstudományi Tanszék, mestertanár