A tanulási motívumok kialakulása és fejlődésének elősegítése
a jelen kor oktatási eredményeinek tükrében
Alcím: Az óvodás gyermek tanulási motívumai
Egy reprezentatív felmérés adatai között lapozva akadtam a szomorú eredményekre:
- 9. és 10. Osztály: az év végi osztályátlagok 2,11 – 3,14 között mozogtak
- a tanulási kudarcok fő okaiként a pedagógusok elsősorban a tanulók motiválatlanságát jelölték meg. De szembetűnő volt az is, hogy mennyire elhárították az okok megjelölését önön pedagógiai tevékenységükről. Ez látszott abból, hogy a továbbiakban a tanulási kudarcok okaiként ilyeneket soroltak fel:
* a tanulók tanulási készségének hiánya,
* előismereteik hiánya,
* családi hátterük,
* magatartási problémáik,
* a baráti kör rossz hatása,
* életcéljuk hiánya,
* nem tartják érdekesnek az órákat,
* stb.
Az eredménytelenségért okolható–e a tanuló? vagy akár a szülő? vagy egyértelműen az alacsonyabb nevelőintézmény tehető felelőssé? Okolhatja–e a tanár a tanítót, a tanító az óvodapedagógust, és mindegyik a szülőt?
Nem etikus elhárítani a felelősséget anélkül, hogy körülnéznénk saját házunk táján, saját pedagógiai munkánk eredményességét értékelnénk.
Én erre vállalkozok akkor, amikor ebben a kérdéskörben a tanulási motívumok óvodai jellegzetességeit tárom fel. Rámutatok, hogy mi jellemzi az óvodás gyermek tanulási motívumait, és bemutatom azt, hogy mi mindent tud tenni az óvodapedagógus annak érdekében, hogy az iskolába lépő, még óvodás gyermek a tanulás iránt nyitott, érdeklődő legyen.
A motivált állapot a tanulás pszichés feltétele. Csak a motivált tanulással érhető el, hogy a gyermek érdekelt legyen a tanulási folyamatban, és az is, hogy azt képes legyen önállóan végigjárni. Hiszen a tanulás önálló tevékenység, senki nem képes helyette semmit sem megtanulni, csak önnönmaga erőfeszítései által épülhetnek be a megtapasztalt dolgok. Ezen állapot nélkül a tanulás kényszer, kínszenvedés, vagy eredménytelen.
Ezért oly fontos beszélni a tanulási tevékenység motiválásáról.
Tenni kell ezt azért is, mert a tanulás motívumai változnak. Más motívumok késztetik tanulásra az óvodás gyermeket, más a kisiskolást, más a pubertást, de más a felnőttet is. Nem működnek azok a motívumok óvodában, amelyek nem az óvodás gyermek sajátjából adódnak. Eredménytelen lenne, ha az óvodapedagógus ilyen motivációval próbálkozna:
„A mai napon a szélesebb -– keskenyebb fogalompárral fogunk foglalkozni. „
Ugyanez a motiváció eredményes lehet más életkorban, de az óvodás gyermek esetében sikertelen.
Mivel nem előzhetők meg a gyermek fejlődési – érési folyamatai, nem képes reagálni a számára nem megfelelő motívumokra sem. A gyermek az adott életkorban tökéletes gyermek, - ezért ehhez az életkorhoz kell alakítani a tanulási folyamat pedagógiai hatásrendszerét, vagyis ez esetben a megfelelő érdeklődés felkeltést megválasztani.
Az óvoda a közoktatás első láncszeme. A tanulás iránti motívumok kialakulása és fejlődésének elősegítése az óvodai nevelőmunka során jelenik meg először. Az itt kialakult motívumokra épülnek a későbbi, fejlettebb, magasabbrendű tanulási motívumok.
Az iskola óvodásokat fogad, óvodásokra jellemző tanulási motívumokkal, nem pedig iskolásokat, iskolás tanulási motívumokkal. De csírájában bennük vannak azok a motívumok, amelyek hamarosan iskolássá teszik őket.
Ahhoz, hogy a tanulási motívumok fejlődése elősegíthető legyen, ismerni kell az óvodás gyermek tanulási folyamatára jellemző sajátosságokat.
3. Az óvodás gyermek tanulási folyamatára jellemző sajátosságok:
· egyéni érdekeltség
· aktív részvétel
· a gyermek belső késztetésének és a külső hatás egymásra találásának eredményeként jön létre
· az olyan motívumok, amelyek nem találkoznak a gyermek belső késztetésével, érintetlenül hagyják
· erőltetés esetén lerombolódnak a gyermekben már meglévő aktuális késztetések
· az eredendő kíváncsiság, mint belső késztetés jellemzi
· az engedelmesség következtében a gyermek kíváncsisága elhal
· aktuális szükségletei erősen befolyásolják
· érzelemvezérelt
· nem jellemzi a szándékos megtanulni akarás vágya… .
A fentiek alapján az óvodapedagógus egyik legfontosabb feladata, hogy segítse, hogy eljuthasson az óvodás gyermek a szándékos megtanulni akarás vágyáig, vagy másképpen, kialakítsa benne a megismerés vágyát úgy, hogy közben figyelembe veszi tanulási sajátosságait. Majdan ez a motívum lesz az iskolai tanulás motivációs alapja.
Ennek a feladatnak a megvalósítása csak az óvodás gyermek tanulási motívumai jellemzőinek figyelembe vételével lehet eredményes, ugyanis így nyerhetjük meg hajlandóságát a tanulásban való részvételre.
4. Az óvodás gyermek tanulási motívumainak jellemzői:
* Minden életkornak megvan a rá jellemző domináns motívuma, amelyre szívesen reagál, cselekvésre, tevékenységre készteti. Az óvodás gyermekre jellemző domináns motívumok:
- a mozgásigény
- a tevékenység lehetősége
- a társigény és az óvónő biztonságot adó személye
- az elismerés iránti vágyból fakadó sikerélmény
- a kíváncsiság, amely minden újdonság és szokatlan iránt megmutatkozik.
· Minden egyes gyermek rendelkezik olyan sajátos, csak reá jellemző motívumrendszerrel, amely motívumok működtetése belső késztetést vált ki a kívánt cselekvés, tevékenység, magatartás felé. (Például: a gátoltsággal küzdő gyermek szívesebben vesz részt az óvónővel együttes tevékenységben, kerüli az önálló, alkotó tevékenységeket stb.)
· Minden gyermek egy adott időben aktuális állapotától függően motiválható. Ez azt jelenti, hogy motívumrendszeréből csak bizonyos motívumok aktivizálódnak különös eredményességgel, mások háttérbe szorulnak. Aktuális állapotukat befolyásolhatja például: ébredésük, a reggeli elindulás feszültségei, a szülők viselkedése, a tőlük való elválás gyötrelmei, az óvodapedagógus szeretetteljes fogadása, aktuális szükségletei, stb.
A fent bemutatott jellemzők arra intik az óvodapedagógust, hogy különös figyelmet fordítson az egyes gyermekek motívumainak megismerésére, azért, hogy ennek ismeretében választhassa meg a tanulási tevékenységek motivációit. A sikeresen megválasztott motivációk esetén mindig lesz olyan gyermek, aki késztetést érez a tevékenységben való részvételre, míg másokat esetleg kíváncsiságuk vonz oda. Ha viszont a kíváncsiságtól hajtott részvétel élményszerű elfoglaltságot eredményez, és ez mindig rendszeresen ismétlődik, akkor a gyermekben megfogalmazódik a tevékenységek kezdeményezésekor:
És ez már a szándékos megtanulni akarás vágya, a megismerés vágya, vagyis a tudásvágynak az a lépcsőfoka, amelyre biztosan tud épülni a majdani iskolai tanulás motívumrendszere.
5. A tanulási motívumok fejlődését elő lehet segíteni (általában):
· a gyermekek aktuálisan domináns szükségleteinek ismerete, felfogása és annak kielégítésével.
„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy szükségletei kielégítést nyerjenek.”
(Az óvodai nevelés országos alapprogramja. 1996.)
Megjegyzendő, hogy ezzel törvényes alapon biztosítást nyert a gyermekek differenciált, egyéni szükségletekre támaszkodó bánásmódja.
Fontos ez több okból. Egyszer azért, mert ha alapvető szükségletei nincsenek kielégítve, nem nyílnak ki magasabbrendű szükségletei, amelyek alapul szolgálnak tanulási tevékenységre való motiválhatóságukra.
Ezek árulkodnak a gyermek aktuális állapotáról, ezek könnyen felfoghatók, s kielégíthetők.
Például: az éhes gyermek nem, vagy csak nehezen késztethető tanulási tevékenységre; az elválás miatt biztonságérzetétől megfosztott síró gyermeket először biztonságérzetének megszerzésével kell megajándékozni, csak azután lehet bármiféle tevékenységet kínálni.
Másodszor pedig az aktuális szükségletek befoghatók tanulási motívumokként az által, ha arra tevékenységkínálatot szervezünk. Így például az izgő – mozgó gyermek mozgásigényét mozgásos tevékenységgel elégíthetjük ki. Konkrétan: ilyen esetben, ha matematikai tevékenység során a számossági viszonyokban az ugyanannyit szeretnénk érzékeltetni, kínálhatunk versenyjátékot, ahol fontos, hogy ugyanannyi gyermek legyen minden csapatban. Ekkor többféle csapatszervezéssel több feladaton keresztül megtapasztalható az adott matematikai tartalom, miközben a gyermekek mozgásigénye is kielégítést nyer.
Harmadszor pedig azért is fontos a gyermek aktuálisan domináns szükségleteinek kielégítése, mert minden egyes kielégített szükséglet újabb és újabb igényt kelt fel, szükségletet hív életre, amelyek rendre, egyre magasabb rendűek. Minden egyes tevékenységben, amelyben a gyermek örömmel vesz részt, azok a belső késztetések hívódnak életre, amelyek egyre magasabb rendű motívumok kibomlását eredményezik. Ez az ember fejlődésének biztosítéka, ez az alapja a gyermekek kíváncsiskodásának, és ezért állíthatják bizton a pszichológusok azt, például: hogy a gyermek óvodai tanulás nélkül is négy éves korára eljut oda, hogy számlál, érdeklik a számok. (Vekerdi Tamás)
Álljon itt egy példa arra, hogyan bomlanak ki az egyre magasabb rendű szükségletek, amelyek alapjai lesznek a motiválhatóságának: a komfortérzettel rendelkező gyermek szívesen néz játék után, tevékenységre vágy, melyet önmaga is képes kielégíteni. A nyugodt, élményszerű játékban szívesen megosztja társával gondolatait, beszélgetnek, társigénye is kielégítést nyer, ráébredhet az összedolgozás lehetőségére, szívesen alkot, élvezi az alkotást, megvalósítja elképzeléseit.- Vagyis egyre magasabb rendű szükségletek keletkeztek a gyermekben.
Ha minden egyes tevékenységben az alkotás, önmegvalósítás felé mutató megnyilvánulásokat támogatjuk, ismerjük el, szorgalmazzuk, ösztönözzük, akkor a gyermekben ezáltal serkenthető az önálló próbálkozás, az alkotás. Ezek a magasabb rendű motívumok a felfedező tanulást, az alkotó tevékenységet, a konstruktív gondolkodást hívják elő, ami nevelési célunk elérése felé mutat.
Például: egy sajátos válogatási szempont a játékok rendberakásánál elismerést érdemel, ami viszont újdonságra, egyéni megoldásokra ösztönözi majd a gyermeket.
A tanulási motívumok fejlődése érdekében szükséges, hogy a pedagógus az egyre magasabb rendű motivációs lehetőségekben kínálja meg az egyes tanulási tevékenységeket. Teheti ezt azért is, mert valóban egyre magasabb rendűvé fejlődnek azok a kedvező pedagógiai hatások eredményeként.
A pedagógus a fejlődés érdekében tud olyan feltételeket is biztosítani, amelyek alkalmasak magasabb rendű motívumok kibomlására, és egyfajta motivált tanulási tevékenység kibontakozására. Ezt megteheti akár a tanulási tevékenység idejében, akár szabadidős tevékenységek, akár játéktevékenység ideje alatt.
Egy példa álljon itt ennek illusztrálására. Ha a farsang alkalmával minden gyermek saját, legkedvesebb poharát hozza be, természetesen különböző méretűek, formájúak és színűek lesznek. Probléma lehet, hogyan osszuk szét az almalét testvériesen. A poharak, mint eszköz, olyan feltételt teremtenek a tanulási tevékenységnek, amely arra motiválja a gyermekeket, hogy megvizsgálják azok űrtartalmát, megállapítsák a nagyságviszonyokat, és megoldásokat keressenek a probléma – ugyanannyi kimérése– megoldására.
|
ÓVODAI TANULÁSI HELYZET
|
|
||
|
Spontán adódó helyzetben: |
Tervezett módon
|
|
|
|
gyermek kérdéséből kiindulva
segítségkérés esetén
problémába ütközés során
kihasználható:
gyermek - Óvónő együtt
többi gyermekkel együtt
9 |
feltételek által megteremtve |
kezdeményezve
|
|
|
eszközzel
hely, elrendezéssel
élmény biztosításával
(fontos a helyzet kivárása!)
$
|
a domináns motívumokat
az aktuális állapotokat
az egyének sajátosságait figyelembevéve
|
||
|
¨ KÍNÁLAT
lehet a tanulási folyamat beindításához:
mozgásigény kielégítése
tevékenység vágya
Óvónő személye
társigény
kíváncsiság, újszerűség
sikerélmény, elismerés, alkotás vágya
téma vonzósága l: · mesecím, vagy
· amin keresztül közel vihető a |
|||
|
|
|||
|
¨ gyermek választása " nem vesz részt benne " tiszteletben kell tartani!
9 részt vesz: " mert " érdekli a kínálat " érdekes szokott lenni " érdekeltté tették benne |
|||
|
¨ ott marad, ha motiváltsága fenntartott.
Az érdeklődés fenntartása pedagógiai hatásrendszerrel történik. |
|
|
|
Az óvodás gyermek motiváltságát fenntartó pedagógiai hatásrendszer:
Gyermekek által használt módszerek közül:
Pedagógus által használt módszerek közül:
Olyan óvodapedagógusi szerepek, amelyek kedveznek a motivált állapot fenntartásának:
· katalizátorként
· facilitátorként, vagyis ösztönzőként
· szupervizorként, vagyis tanácsadóként a gyermek kérésére
Szervezési módok, amelyek elősegítik a gyermek szabad, alkotói megnyilvánulását, motivált állapotát fenntartani képesek:
· egyéni tevékenységek
· egyénre szabott tevékenységek
· csoportos munkaforma
· mikrocsoportos munkaforma
· páros munkaforma
Az irányítási módjában kedvez az alkotó tevékenységnek, a motivált állapot fenntartásának:
Nem kedveznek az alkotó, a konstruktív személyiség kialakulásának, nem segítik fenntartani a motivált tanulást:
A fenti gondolatok arra törekedtek, hogy gondolatokat ébresszenek. Nem lehet és nem is szabad sémákba, elvárásokba kényszeríteni az óvodai tanulást. Az óvodai tanulás motívumainak fejlesztése csakis olyan „törvények” által működtethetők, amelyek érési – fejlődési alapra épülnek, hiszen e nélkül akár eredménytelenné is válhat a tanulás. Csakis az a gyermek lesz motivált az iskolai tanulásra, aki szívesen vesz részt 3-7 évesen az óvodai tanulási tevékenységekben. Ez csakis belső késztetéseken át vezethet sikerre, hiszen ez tudja kibontani a magasabb rendű tanulási motívumokat.
„A pedagógus király lehet a gyermek birodalmában, ha nem csak törvényeket talál ki, hanem figyelembe veszi a gyermek törvényeit is.” /Ancsel Éva/