Kialakulása: Alfred Adler szemléletmódjával függ össze. Vallotta, hogy a megelőzés lényegesen többet ér, mint a terápia.
Fogalma: a bátorító nevelés az individuálpszichológia rendszerére alapozott pedagógiai irányzat.
§ A gyermek maga dönt arról, hogy akar-e tanulni
§ A gyermeket a tanulási folyamatra meg kell nyerni
§ A gyermeket olyan tanulási élményben kell részesíteni, hogy élvezetessé váljon számára
§ Forradalmi változások szükségesek a pedagógiai módszereiben ahhoz, hogy a gyermek buzgalommal igyekezzen tanulni
§ A gyermek motívumait meg kell értenie, s ha kell, át is kell tudnia alakítani
§ A pedagógusképzésben a gyermeki motivációra nagyobb hangsúlyt kell fektetni
§ Minden pedagógus erre képessé tehető
§ Kevesebb időt áldozzon arra, ami zavarja a gyermek viselkedésében, helyette arra törekedjen, hogy magatartását befolyásolja olyan irányba, amely a gyermek céljait a helyes irányba befolyásolja.
§ A fegyelmezések és a figyelmeztetések nem változtatják meg a gyermek alapvető magatartását
§ A fenyegetések megfélemlítik a gyermeket, de azután állandósul életstílusában, hogy a nehéz helyzetben szimptómaváltáshoz folyamodjon
§ Büntetést nem megszüntetni kell, hanem fokozatosan más, mélyreható nevelési eszközökkel kell felváltani. A büntetés nélküli nevelés csak cél lehet. A dac, a kötekedés, stb. külső jelenség, a belső okokat kell megszüntetni.
§ Dicséret: vigyázat, megváltoztathatja az erőfeszítés célját. Nem az ügy miatt cselekedhet úgy, hanem a dicséretért.
A gyermeknek olyan szülőkre van szüksége, akiket átlagos nagyságúra tud redukálni. Akikkel tud hadakozni, és ezt meg is teheti. Akik vitapartnerek, akiken kipróbálhatja erejét, akikre mély meggyőződéssel mondhatja: „Undokok vagytok!”