……”A korai tanítás igénye már jó ideje világjelenség. Okai nyilvánvalóak. Az ismeretek állandó növekvő mennyiségét az iskola egyre kevésbé képes átadni változatlan képzési idő alatt. Miután fölfelé nem lehet bővíteni, hiszen az átlagos képzési idő már így is nagyon hosszú, látszólag az egyetlen lehetőség a lefelé tágítás. Tehát hogy a gyereket már az óvodában vagy még korábban el kell kezdeni tanítani.
A szülő is szeretné, hogy a gyermeke különb legyen. Különb, mint a szülei. Másrészt, sajnos, létezik egy hagyományos pedagógiai szemlélet is, amely szerint a gyerek csak azt tudja, amire megtanítják.”
- Miért káros ez? – kérdi az újságíró.
- „Azért, mert az ilyen szemléletű szülő-gyerek kapcsolatban a szülő mindig azt szeretné, ha a gyerek mást csinálna, mint amit éppen csinál. Mást vár el tőle, mint amit a gyerek örömmel és magától tenni képes vagy tenni akar. Ilyenkor a szülő úgy viselkedik, mint egy tanár, a tananyaghoz kell ragaszkodnia és nem a gyerekhez. Pedig a szülő nem tanár. Feladata az, hogy a gyereke számára biztos, szeretetteljes védelmi bázist teremtsen. Ha a szülő azért taníttatja gyerekét, mert többnek, okosabbnak, ügyesebbnek akarja látni, mint amilyen, ha ez a tanítás-tanulás mindkettőjük számára feladat, akkor a gyerek előbb-utóbb elvesztheti érzelmi biztonságát. Ebben a viszonyban ugyanis a szülő feltételhez köti a szeretetét.”
- Vagyis nem szabad tanítani?- kérdi az újságíró.
- „Dehogynem.
Tanítsa meg az együttélés szabályaira, tanítsa meg a veszélyt felismerni és elkerülni. Válaszoljon a kérdéseire, segítsen neki, ha segítséget kér. Teremtsen számára nyugodt körülményeket, adjon lehetőséget neki a tanulásra. De a tanítás ne legyen kötelező feladat. Tanítsa meg a szülő a gyermekét mindarra, ami őt magát érdekli. A tevékenység örömére tanítsa meg! Vigye el úszni, korcsolyázni, ha a gyerek maga is szereti mindezt. De higgyen neki, és ha tiltakozik, ne erőltesse. Mert az erőltetéssel elrontja a tevékenység örömét és meggyűlölteti azt, amit pedig meg akart szerettetni vele.”
(1) TÜKÖR 1985.junius 23.
Csecsemőotthonok Országos Módszertani Közintézetének vezető pszichológusa