„ Az óvoda már valóságos, véres élet.
Ami sebet ott kap valaki, gyakran holtáig sem heveri ki.
S ha jó magot ültetünk bele,
Egész életében virágzik.” (Kodály Zoltán)
* gyermek igényeit, testi-lelki szükségleteit figyelembe veszi
* személyes, egyéniségéhez igazodó, differenciált bánásmódot valósít meg
- A befogadás nem köthető időponthoz és időtartamhoz
- Az „anyás – szülős – beszoktatás” lehetősége
-A gyermek behozhatja a kedves tárgyait – átmeneti tárgyak
- Az óvónő minden egyes gyermeket úgy fogad, ahogy azt az egyes gyermekek igényli
- Az óvónőt már ismeri a gyermek - családlátogatás
- Az óvónő már sok-sok információval, - „használati utasítással” rendelkezik
- Az óvónő jó kapcsolatot alakít ki a szülőkkel
- Az óvónő időt is szakít arra, hogy az éjszakai, a reggeli történéseket, gondokat megtudja
- Az óvónő a nyugalom és a szeretet, a természetes elfogadás meleg, puha érzésével békét sugároz
- Az óvónő számára nem sürgős, és nem fontos az uniformizált szokások bevezetése
- Fontosabb számára, hogy a gyermek minél előbb jól érezze magát az óvodában
- Az óvónő tudja, hogy:
„Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell!” (T.Gordon)
Olyan módszert, olyan bánásmódot igazít, amely a leginkább megfelel az egyes gyermekek sajátos igényeinek.
· Az ilyen óvónő érzi felelősségét a befogadás időszakában. Arra törekszik, hogy kellemes érzéseket keltsen a gyermekben az óvodai élet iránt.
Összeállította: Körmöci Katalin